A tavalyi - 2016-os - Karácsony ismét szép volt. Végre együtt voltunk, békében, szeretetben.

A kis karácsonyfánkat nem szoktuk az aktuális divatok és trendek szerint díszíteni. Szeretjük ha kicsi, ez minden évben ugyanaz. Most is kicsike volt, még egy méteres se :D Cserepes élő fenyő, az első élő fenyőnk, és annyira cuki *-* Évről évre ugyanazok a díszek kerülnek fel, bár mindig becsúszik egy két új darab. Mindnek megvan a maga története, a hozzá kapcsolódó emlék.

Így volt ez az idén is. Ám most...valami új, mégis régi került a fára. A munkahelyemen, meló közben jutott eszembe kisgyerekkorom egyik régi Karácsonya. Magára az ünnepre nem emlékszem, csak a fára. Nagyanyámnál voltunk, a fája kicsi volt, a miénknél is kisebb, és rajta apró, piros almák, kekszek, csokik, stb... és ...bronzzal ezüstre festett diók voltak! Azok a diók nekem akkor gyerekként annyira tetszettek! Valahogy...elbűvöltek, ahogy ragyogtak a csillagszórók és gyertyák fényében... Ezt az emléket szerettem volna megidézni Karácsonykor.

Nem kellett hozzá sok minden: dió, fogpiszkáló, metál akril festékek, vékony szalagok, express ragasztó, laposecset.

 Most is,mint mindig a Pentart festékeit használtam, a Delicate és Glamour családokból, valamint a sima metál festékeiket.

A diókat fogpiszkára szúrtam, kifestettem, de volt, hogy a tégelybe mártogattam, mert miért ne, és a fölösleges festéket ecsettek szedtem le, majd polisztirolból vágtam-téptem egy csíkot István legnagyobb "örömére" és ebbe szúrkáltam őket, hogy megszáradjanak. Száradás után a fogpiszkák helyére egy másik fogpiszkáló segítségével begyömöszöltem a szalagok két végét, ragasztóval rögzítettem és vártam, hogy a ragasztó is megszáradjon. Miután elkészültek, mehettek a fára :)

 Elégedett vagyok velük, maximálisan sikerült a kívánt emléket, hatást elérnem :)

U:I: később jutott eszembe, hogy ezt megtehettem volna földimogyoróval, erdei mogyoróval -  a héjuk ezeknek is festhető -, vadgesztenyével, illetve más termésekkel. Sebaj, majd az idén! :)